"Búcsú lovagrend társunktól. Köszönjük áldásos sokirányú ténykedésed, tanításod ezen a számodra oly sok nehézséget, és örömöket is adó földi létedben. Őrizzük emléked Árpád, Nyugodj Békében."
"Megrendülten tudatjuk rendtársainkkal a szomorú hírt, hogy lv. Halász Árpád Teremtőjéhez távozott. Nyugodjon békében!"
Családjának, hozzátartózóinak őszinte részvétünk.
Kérjük a tisztelt rendtársakat, hogy aki teheti, az vegyen részt lovagi öltözékben, ékítményekkel a búcsúztatáson a gyászjelentésben jelöltek szerint.
dr. Diószeghy László lv. Kivágó Tamás
prior kancellár
A székelyek melletti kiállást jelképezve Székelyföld autonómiájáért tartottak őrtűzgyújtást a XXII. kerületi Tóth József utca és Kossuth Lajos utca sarkánál lévő dombnál.
2021 október 31-én. október utolsó vasárnapja Székelyföld autonómiájának napja.
Karsay Ferenc a XXII. kerület polgármestere felidézte, 2013-ban az önkormányzatok közül elsőként tűzték ki a székely zászlót, támogatva a székelyek autonómia törekvéseit. Őrtüzet idén már ötödik alkalommal gyújtanak a székelység mellett kiállva, azt jelezve, hogy támogatják nemzettársaikat, nemzeti szimbólumaink és anyanyelvünk szabad használatáért vívott küzdelmükben.
Lv. Bakos Miklós a Nemzetközi Szent György Lovagrend főkincstárnoka, a kerület díszpolgára, a részvételén túl évek óta visszatérően biztosítja a technikai feltételeket az őrtűz gyújtásához.
Dáma Sepsi Kovács Éva – Budapesti priorátus
Október 23-án 31 éve szabadon emlékezhetünk. De tudjuk-e milyen volt akkor az élet, amikor tizenéves gyerekek is fegyvert fogtak a felnőttek mellett?
Mit jelentett a diktatúra? Felszámolt hagyományos paraszti társadalmat, tulajdonuktól megfosztott polgári rétegeket, felszámolt civil és egyházi életet.
Mit adott? Mindennapi terrort. Rendőri házkutatásokat, padláslesöpréseket, az ÁVH negyvenezer beépített ügynökét, több mint 1,2 millió megfigyelt embert, kényszermunkatáborokat, törvénytelen eljárásokat, közel negyvenezer politikai foglyot, tömeges és folyamatos üldöztetést.
A felkeléssel a magyar társadalom elemi szabadságvágyának, legfontosabb demokratikus és nemzeti követeléseinek adott hangot. Az 1956-os magyar forradalom a szovjetrendszerrel szembeni legradikálisabb lázadás volt.
A szovjet válasz hamar megérkezett, október 25-én már három szovjet hadosztály volt Budapesten, mintegy húszezer fővel. Mégis meglepte őket a fővárosban tapasztalt ellenállás mértéke, a spontán szerveződött fegyveres ellenállócsoportok harcereje. A forradalom céljaival egyetértő és csatlakozó honvédek, rendőrök átállása. A vidéki Magyarország is napok alatt csatlakozott a fővárosi eseményekhez. Meg is kapták sortüzeiket.
Az 1956-os forradalom példátlan összefogást, nemzeti egységet hozott létre. Társadalmi hovatartozásra, anyagi helyzetre, világnézetre való tekintet nélkül mindenki egyetértett az alapkövetelésekkel.
A hatalom nem kegyelmezett: letartóztatások, statáriális bíróságok, kivégzések egészen 1961-ig, hazájukat, családjukat elhagyni kényszerült ezrek sokasága, menekültekké vált emberek. Munkahelyükről elbocsátottak, kényszer kitelepítés hatálya alá vontak, internáltak. A hatalom még a gyerekektől is félt, 1956 után a halálos ítélet kiszabásának korhatárát 16 évre szállították.
Az utolsó 1956-os elítéltek az 1970-es évek közepén szabadultak, s beszélni róla nem lehetett.
Egy nemzetben azonban nem lehet elnyomni az emlékezést. Már 1846-ban Petőfi Sándor is így fogalmazta ezt meg:
„Az idő igaz. S eldönti, ami nem az.”
Miközben fejet hajtunk a hősök és a forradalom jelképe a lyukas zászló előtt, gondoljunk arra miért adták életüket, jövőjüket, családjuk biztonságát 56 hősei, legyenek bárhol hazánkban vagy éppen itt Nagytétényben.
2021 október 23.
Monostoriné Szeleczky Gabriella