Tudomásunk szerint a magyar élettérben több mint egy tucat Szentlászló település van. Az emlékév alkalmából ezek közül mutatunk be néhányat röviden
A horvátországi Szentlászló (Laslovo) Eszéktől úgy 20 km-re délre, a Vuka mentén fekszik. A legtöbb Szentlászló településtől eltérően elég alacsony és lapos vidéken terül el. Errefele a védelmet, a viszonylagos biztonságot a vizek, az ingoványos árterületek nyújtották.
Erről a Szentlászlóról nehéz röviden és különösebb érzelmek nélkül írni. A falu sorsának alakulása szorosan összefügg az egész régió magyarságnak történelmével. Abból pedig csak momentumok felvillantására van lehetőség. A honfoglaláskor ezt a gyepűt is a székelyekre bízták. A szakemberek szerint Szentlászló Árpád-kortól lakott hely, okiratban Zentlazlo néven 1404-ben találkozhatunk vele. Pápai oklevélben Sanctus Ladislaus néven szerepel, ami végül is az említett magyar latin változata. 1475-ben megerősített településként említik. A horvátokkal a 7. századtól számolhatunk, annak következében alakult a vegyes népesség. Ehhez a 12. században német hospeseket telepítése is társult. Mohács után a vidék gyakorlatilag elnéptelenedett. Az 1857-es összeírás azonban Szlavóniában már 4886 magyart jegyez, alapvetően 4 faluban, az egyik közülük Szentlászló. A szlavóniai magyarság száma azután dinamikusan gyarapodott, úgy a természetes szaporulat-, mint a betelepülések következtében. Az imigráció az I. Világháború küszöbén érte el maximumát. A magyarság némileg nagyobb számban van jelen az ú.n. Baranya háromszögben, mint itt Eszéktől délre, szórványban, más etnikumok szorításában. Akkoriban problémát jelentett a magyarság vallásgyakorlása, de magyar iskolák sem voltak. Ez pedig az asszimiláció melegágyának bizonyult. Meggátolására a 20. sz. elején jelentős állami dotációval iskolalapítások történtek, és a magyar sajtó is támogatást kapott. 1921-ben a magyar anyanyelvűek száma valamivel 467.000 felett volt, ami a Szerb-Horvát-Szlovén-, majd Jugoszláv Királyság lakosságának kb.4 %-át tette ki.
Az itteni magyarok száma mára alaposan lecsökkent, a háborúk, partizánkodás, asszimiláció, homályos etnikai-politikai körülmények stb. következtében. A falu lakói a 20. sz. második felében általában elfogadható színvonalat tudhattak magukénak, úgy a gazdaság-megélhetés, szolgáltatások, illetve a kulturális-sport élet szempontjából is.
1991. júniusában odaért a közelmúlt délszláv háborúja. A magyarok tekintetében ez az év más szempontból is tragikusan alakult, mivel előfordult, hogy vajdasági magyarokkal lövették a baranyai nemzettársaikat. Az 1991. év elején történt népszámlálás szerint Szentlászlón 1298-an éltek, ennek 45% volt magyar, 39% horvát. Az 1878-ban felújított református templomot 1991. októbere első napjaiban szétlőtték. A helybéliek szerény lehetőségeik ellenére is 5 hónapig tartották magukat, ami közben lehetőséget biztosított Eszéknek a saját védelme kialakítására. A sok száz éves magyar település ismét lakatlanná vált. 7 évre. 1997-től a békével a magyarság is fokozatosan visszaköltözött. Megkezdődhetett a templom, iskola, orvosi rendelő, stb., illetve a lakóházak újjá építése. A település sebeinek gyógyításával talán egyéb sebek is gyógyulgatnak. Talán.
Az 1991-ben szétlőtt templom Szent László temploma ma
Szentlászló, az egykor Somogyhoz tartozó falu a Dél-Zselicben fekszik, ma Baranya megyében. A vasútvonalat megszüntették, de itt halad a főút Szigetvár (12 km) illetve Kaposvár (24 km) felől. Így az átmenő forgalom jelentős, főleg, hogy ez az út összeköti a déli határvidéket és a Balatont.
A település, Szent László adománya, dokumentumokban először 1237-ben bukkan fel a pannonhalmi apátság birtokaként. A török idők után, az 1700-as évek elején magyar-horvát lakosságról tudunk, majd a 18. század vége fele németeket telepítettek le a közben elköltöztetett horvátok helyére. A németajkúak jelentős többséget tettek ki a 2. világháború utánig (1948), amikor közel 200 főt a majdani N.D.K területére költöztettek. Helyükre Felvidékről hoztak nemzettársainkat és a horvátországi Nekcséről menekültek ide magyarok. Ma a kb. 900 lakosból a németek aránya 30% körüli, így a településen van Német Kisebbségi Önkormányzat és az Általános Iskolában nemzetiségi oktatás is folyik. A ki- és betelepítések 50. évfordulójára, 1998-ban a megbékélés jegyében az „Anya a gyermekével” szobrot állították (Vanyúr István alkotása). Különben scola itt 1839-től van, a mai intézmény Szent László nevét viseli. A millecentenárium évében avatták fel az iskola előtt a lovagkirály bronz mellszobrát (Márkus Péter munkája), ami pontos kópiája a győri Szent László hermának
Klasszicista stílusú, 20 m magas tornyú templomát a 19. század első évtizedében emelték, illetve 1821-ben szentelték fel lovagkirályunk tiszteletére. Érdekesség, hogy a 20. század utolsó 15 – 20 évében a templom állaga jelentősen megromlott, a torony elvált a templomtól. Nagy összefogással sikerült megmenteni az építményt, de eredeti helyzetébe a tornyot visszaállítani már nem lehetett. Ahogy emlegetni szokták: „ferde marad akár a pisai ferde torony”. Szentlászló a kisebb térség egyházi központja és jól fejlődő jelentősebb települése.
Az említett szobrokon, templomon túl a település látnivalói közt említik a tájházat, a Világháborús emlékműveket, az Alkotóház-csuhémúzeumot. Ez utóbbi az ország első ilyen jellegű múzeuma a kb. 250 darabos tematikus gyűjteményével, és szorosan kötődik a csuhézás itteni hagyományához, amit még a naszvadi magyarok hoztak magukkal. A felvidéki és hazai alkotásokon túl erdélyi, kárpátaljai és vajdasági munkák is kiállításra kerültek. A ház 2008-ban, építészeti nívódíjban részesült.
Az említett városok mellett a látogatók figyelmébe ajánljuk az közeli Ibafát a Pipamúzeummal, a Csertői és Somogyapáti tározó tavat, Alma-melléket az ország legkeskenyebb nyomtávú kisvasútjával (Zselici Csühögő) és a Sasréti vadászházzal, keletre a Gyűrűfűi Öko-falut, kicsit északabbra pedig a Zselici Tájvédelmi Körzetet.
Szécsiszentlászló (szlovénül Motvarjevci) Alsómaráchoz (Tót-Morácz, üdülőhely) tartozó, magyar lakossággal is rendelkező falu a Muravidék északi részén. Muraszombattól nagyjából 20 km-re keletre, a Kebele völgyében, kb. 200 méter magasan (Vendvidéki-dombság) terül el.
A település első írásos említése - "Villa Sancti Ladislai" 1338-ból származik, de a szakemberek szerint már az Árpádok alatt határőr település volt. A következő évszázadokban a tulajdonosok változása során különböző formában találkozhatunk nevével, pl. Kebelezenthlazlo" (a Kebele pataktól), Othmarfalva, Zenthlazlo. Az I. világháború küszöbén ötszáz lakosának a nagy része magyar-, és kb. kétharmadban református volt. Néprajzilag az Őrséghez sorolják. A mai 200 körüli lakosával az 1991-től független Szlovénia része. Napjainkban a magyarság aránya a Muravidéken 7-8%, akik a régió keleti részén élnek, egy nagyjából 50 x 15 km-es sávban a szlovén-magyar határ mentén. Szlovéniában minden évben megünneplik azt a napot, amikor a muramenti szlovének az anyanemzethez csatlakoztak.
A „nagy verekedés” után a Muravidék 90-95 ezer lakossal bírt, ebből mintegy 25 ezer volt magyar. Az I. világháború után e vidék gazdaságilag leromlott, a magyar értelmiség jelentős része pedig elköltözött innen. A magyarok kulturális központja Lendva, itt működik a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet. A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületnek célja a kutatómunka, az önképzés segítése, tudományos-ismeretterjesztő előadások szervezése. A református vallás a 16. századtól nyert teret. A környéken mintegy ezren vallották magukat reformátusnak, az 1920-as években pedig Szentlászló kapta az anyaegyház szerepet. A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház hivatalosan 1993-ban alakult meg, így biztosítva a 16. századtól itt élő reformátusok lelki gondozásának folytonosságát. 2008-tól önálló lelkészük van úgy, hogy a lakást és a fizetést biztosították számára. 1865-ben a falunak iskolát és szolgálati lakást építettek. 1968-ban templommá alakították az 1901-ben épült haranglábat, ahol két harang lakik. Jelenleg 200 reformátust tartanak számon a Muravidéken.
A falu nevezetességei között hirdetik a református templomot, az 1906-ban emelt Vogler-házat, az 1928-ban épített malmot, és a római kori halomsírokat.
A régióban a szlovén nyelv egy változatát beszélik, vannak, akik muravidéki nyelvnek nevezik. Magyarul vend nyelven ismert, Magyarországon is beszélik, sőt vannak újságok, könyvek, televíziós műsorok is ezen a nyelven.
A faluban él a néptánc, saját zenészeik is vannak, szerepléseikkel számos rangos díjat nyertek. A település nevét ismertebbé tette, hogy többször címlapra került Jankó Zsigmond frontról írt levelei kapcsán, illetve azok felemlegetésével az I. háborús megemlékezések alkalmából. 1999-ben találtak egy romos házban több mint 400 levelet, amelyeket egy szécsiszentlászlói házaspár írt egymásnak az I. világháború alatt.
A református templom Jankó Zsigmond A református templom
Püspökszentlászló (horvátul Senasluv), ez a Mecsek-Zengő északi lejtőinek keskeny völgyében megbúvó, a terep miatt elég féloldalasra sikerült település kicsit barátságtalanul fogad. Hosszúheténytől az út nem túl jó, a település szélén pedig az infó, hogy behajtani csak külön engedéllyel lehet. Annak hiányában pedig a falu széli parkolóban kell hagyni a gépkocsikat.
A kb. 40 lakosú falu pici, történelme annál nagyobb. Lehetőség csak néhány fő momentumra van, de tény, hogy kétszer is elnéptelenedett. A török idők után és az 1980 –as évek elején.
A hagyomány szerint I. László király gyakran vadászott erre, és valamelyik bölényhajtáskor a vihar elől egy barlangban keresett menedéket. A király hálából kicsiny kápolnát építtetett az itteni remetéknek, ez lett a település alapja. A barátok Szent László egyházaként emlegették a vidéket, ennek emlékét őrzi a kastély mögötti dombon található Szent László-szobor. A települést okiratban először 1235-ben említik “Szent László egyháza” néven. Az előneve meg az egyházi tulajdont jelzi.
A 14. századtól itt bencés perjelség volt, a pápa pedig búcsút engedélyezett a monostor javára. Egy 18. századi jegyzőkönyv romként említi az első kis kápolnát. Ferencesek 1725 körül az első kápolna romjaiból újabb (2.) kis templomot építettek és szenteltek fel Szent László tiszteletére. Az akkori emléktáblát az újkori templom falába is beépítették: “Divido Ladislaus Hungariae Regi. MDCCXXV”.(Szent László, Magyarország királya).
A törökök után, az egykori magyar falu helyén a 18. században németek kezdtek megtelepedni. A telepeseknek építették 1797-ben a ma is álló (3.) barokk templomot, amit Szent László tiszteletére szenteltek fel. A főoltárkép, de mellékképek is a lovagkirályt ábrázolják.
A pécsi püspök ezzel egy időben nyaraló elnevezés leple alatt kolostort is építtetett. A 19. század végén renovált kastélyon a leginkább adakozó, támogató három püspök címere látható. Mindegyik a pécsi Zsolnay-gyár terméke, csak úgy, mint a park díszkútja is. Püspökszentlászlót 1942-ben Hosszúhetényhez csatolták.
A kastéllyal még 1906-ban összekötött templomot 1973-ban felújították. A kastélyt kb. 6 hektáros park övezi, ez lett a mai arborétum alapja, amit újjávarázsolása után 2011-ben nyitottak meg. A felújított kastély és zarándokház 2016 tavaszától látogatható. A jezsuiták Püspökszentlászlón alapították az Életrendezés Házát, ami lelki és fizikai megújulásra ad lehetőséget. A település közép-táján emelt harangtorony, a Zengőlak. A falucska környékén tenyészik a fokozottan védett bánáti bazsarózsa, ez is emeli a vidék érdekesség-értékét.
A megüresedett épületek új tulajdonosai a házakat többnyire eredetiben újították fel, így ma azok szépek, rendezettek, mint maga az egész település. Összességében hangulata, adottságai turisztikai vonzerőt jelentenek. Idegenforgalomra, zarándoklatra a megnyitott szálláshelyek is lehetőséget adnak.
Nyárádszentlászló (román neve Sânvăsii) Marosvásárhelytől dél-keletre, kb. 20 km-re, a Nyárád völgyében, dimbes-dombos vidéken fekszik. Orbán Balázs szerint “Nyárádmentiek legszebb, legfestőibb környezetben fekvő faluja”.
A több mint 300 lelkes-, főleg református és unitárius vallású, magyar lakosságú település községközpontja Nyárádgalfalván van, amihez még öt település tartozik. Anno a falut összeolvasztották a községközponttal, így 1968-ban elvesztette önállóságát. Azonban a lakosság nem nyugodott ebbe bele, ezért 2002-ben egy népszavazáson az önállóság mellett tették le voksukat, amit 2004-ben vissza is kaptak.
A falut az írások Sancto Ladislao (Szent László) néven először 1332-ben említik. Más Szent László települések történetéhez hasonlóan a legenda szerint a templom helyén egykor kolostor állt, amit a Lovagkirály alapított. Egy másik történet szerint I. László erre vadászott és közben itt pihent meg. Persze a település neve is tőle származik. A nagy király tiszteletére 2010-ben állítottak mellszobrot a templom közelében.
A falu legfontosabb nevezetessége a műemlékké nyilvánított, gótikus, unitárius templom, a szakemberek szerint 14. századi lehet. Falfestményeit 15. századvéginek tartják. A templom 1490-es években épült tornya alatt a Sigér család sírboltja is helyet kapott. Úgy tudják, hogy ott nyugszik Sigér Mátyás is, aki a fejedelem kincstárnoka volt. Ez Erdély egyik legrégebbi temploma.
Egy régi vályogtemplom helyén épült református Isten-házát 1999-ben Csiha Kálmán, akkori erdélyi református püspök szentelte fel. A látnivalók közt a helybéliek még a Nagy család udvarházát és a már hosszú ideje romos Sigér kastélyt szokták említeni.
A településen van óvoda és elemi iskola, azonban a demográfiai előrejelzések nem bíztatóak. A helyben maradást, megélhetést segítheti az idegenforgalom fejlesztése. Ez a még viszonylag ismeretlen vidék jelentősen felértékelődhet tekintettel a klímaváltozásra, illetve Marosvásárhely, Nyárádszereda de akár Szováta és Parajd közelségére is. Az idegenforgalmi potenciál kiaknázására a környező települések együttműködése szükséges, a kínálatuk egységbe foglalására és hatékony reklámozására. Ebben a kontextusban jelentős a 80 férőhelyes Pásztortűz panzió, amely a helyi lehetőségeket csokorba fogó programcsomaggal is csalogatja az idelátogatókat. Alkalmat kínálnak kézműves-foglalkozásokra a gyékényfonástól a szövésig, a kürtőskalács és lepénysütéstől a fafaragás, bútorfestésig. A korszerű szálláskörülmények megfelelnek napjaink elvárásainak. A Panzió a névválasztásnál a kolozsvári „Pásztortűz” című folyóirattól inspirálódott. Azzal is szeretnék jelezni, hogy értékrendjükben milyen jelentős helyet foglal el a hagyományok ápolása, megőrzése.
A műemlék unitárius templom Szent László mellszobor avatás 2010
dr. Diószeghy László, geográfus